Vasárnap reggel (fotó)

Vasárnap reggel háttérkép

- Álmodsz még vele?
- Aha. Minden éjjel.
- De ez iszonyat félelmetes! Szerintem beteg vagy.
- Félelmetes, de nem vagyok beteg. Ezek nem igazi álmok. Nem álmodom őt, ő tényleg létezik, tőlem függetlenül. Amikor találkozom vele, tudom, hogy alszom, de semmi álomszerű nincs benne. Semmi furcsa; az idő normálisan múlik, a távolságok, a tárgyak, minden teljesen életszerű. Amikor elalszom, meg amikor felébredek, egy pillanatig egyszerre alszom és vagyok ébren. Olyan, mint amikor lebuksz a víz alá, meg amikor feljössz levegőt venni.
- Hányszor álmodtál vele?
- Eddig huszonegyszer. Ma éjjel lesz a huszonkettedik.
- De ki ez a nő egyáltalán? És mit akar?
- Nem tudom. Először azt hittem, hogy meg akar ölni, de már nem hiszem. Arra gondoltam, hogy valami boszorkány, vagy ilyesmi, de most már nem vagyok bent biztos. Az egyik éjjel kígyó volt. Nem beszéltünk róla, de világos volt, hogy ő az, mert az ő hangján beszélt, meg én amúgy nem szoktam ilyenek álmodni. Egy bizarr öreg nő meg külön még egy beszélő kígyó azért már sok lenne.
- És miket mond? Hogy át fogja venni a világ fölöt az uralmat, és el fogja pusztítani? Vagy hogy a rabszolgája leszel és minden este te mosod meg a hátát?
- Nem, semmi ilyesmi. Eleinte sokat trükközött. Az utcai szemétből állt össze, meg szopatott az időjárással. Csinált egy nagyon kemény vihart, akkor tényleg azt hittem, hogy megöl. És akkoriban akármit mondtam, mindig ellentmondott nekem, úgy éreztem magam, mint egy kis hülye. De újabban már inkább beszélgetünk, és néha kezdem úgy érezni, hogy tulajdonképpen szeret. Ugyanakkor azt veszem ki a beszédéből, hogy morálisan nem túl elkötelezett. Nem a jó és a rossz viszonylatában szemléli a dolgokat. Nem ő az ördög, az biztos.
- És azt nem kérdezted, hogy mennyi idős?
- Nőktől ilyent nem illik kérdezni.
- De kígyóktól szabad.
- Kígyóktól szabad, de akkor ez nem jutott eszembe. Majd ma megpróbálom kipuhatolni.
- És nem is félsz tőle? Nincs olyan, hogy nem mersz elaludni, és kávézol egész éjjel?
- De félek. De érted... örökké nem tudok ébren maradni. Az első héten nagyon szar volt. Reggelente olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam bemenni dolgozni. Néhány nap után már ébren is hallottam a hangját, folyamatosan beszélt hozzám, de rájöttem, hogy azt tényleg csak képzelem. Egy idő után elmúlt. Meg már hozzászoktam az egészhez, és újabban figyelek rá, hogy frissen feküdjek le, és ha találkozom vele, és már nagyon fáradt vagyok, akkor elmegyek felébredni.
- És tegnap éjjel mi történt?
- Tegnap éjjel egy hatalmas hangárban voltunk. Olyanban, mint ahol a repülőgépeket szerelik össze, de ez teljesen üres volt. Illetve majdnem teljesen, mert pont középen volt egy hordágy, amin feküdt valaki. Mellette egy állványról infúziós zacskó lógott, tele valami átlátszó folyadékkal. Aki rajta feküdt, le volt takarva, és felülről egy hatalmas lámpa világított rá.

Holnap folytatom.