Most megvagy! (fotó)

2. szezon, 25. levél

Szervusztok. Úgy eltűntetek, hogy már egészen kétségbe estem. Nem tudtam, hogy lusták vagytok írni, vagy megutáltatok, esetleg történt valami, amiről sejtelmem sincs. Én jól vagyok, csak a szülinapomon annyira berúgtam, hogy egész eddig másnapos voltam. Az Angol időnként belém rúgott, hogy lássa, élek-e még, de egyébre nem emlékszem. Kérem, kapcsolják ki – mondtam többször a napra mutatva, minden eredmény nélkül. Vasárnap kirándulni voltunk a barátnőmmel. Elmentünk Manchesterbe, hogy ott töltsük a délutánt, mert csak egy órára van vonattal, és én még sosem jártam ott. Jó hely. Nagy, tágas, világos. A belváros csupa üveg meg bevásárlóközpont, utcai komédiásokkal, zenészekkel, kurvákkal meg stricikkel. Vásároltunk, mint a jól idomított angolok, ügyesen, mint a kis csimpánz. Ebédeltünk egy helyen, mert ha az ember kimozdul, akkor eszik valamit egy "helyen" (Pizza Hut, pizza, mert hiába vagyok sznob, ha egyszer spórulok). Voltunk kulturális programon is: az Urbis nevű üvegháromszögben, a modern városi életről szóló interaktív kiállításon vettünk részt. A legjobban annak örültem, hogy volt egy szoba, ami tele volt monitorokkal, amiken biztonsági kamerák képeit láthattuk. Anglia ugyanis világelső az egy főre jutó biztonsági kamrák számát tekintve (egy-negyvened, tehát ha hatvan millió lakossal számolunk, akkor a kamerák száma másfél millió). Az átlagos angolról naponta háromszáz alkalommal készül felvétel. Kamerák vannak a buszokon, az éttermekben, az utcán, a boltokban, még a lépcsőházunkban is van belőlük, egy pedig az udvarunkat figyeli éjjel-nappal. Vannak olyan rendőrségi buszok, amiknek a tetejét körberakták kamerákkal, ezek egész nap cirkálnak, és figyelnek bennünket. Ez most jó vagy rossz? Nem tudom, de mindegy is.

Tegnap a liverpooli focicsapat megalázta a birminghamit (7-0), és ez némi kárpótlást jelent azután, hogy kiestek a Bajnokok Ligájából. Nem vagyok nagy focirajongó, de ez azért jól esett. Mondták is, hogy ezt az én kedvemért csinálták. Nemrég játszották az Anglia-Uruguay barátságos mérkőzést kedves városunkban, és akkor a nemzeti válogatott az irodánkkal szembeni szállodában lakott. A futballisták minden nap akkor mentek edzésre, amikor én haza indultam, így mindig találkoztunk. Ahogy Backhem és Gerrard megjelentek az ajtóban, a rajongók sikítozni kezdtek, az újságírók és fotósok egymást taposták. (Valami rejtélyes okból tudósítóként jelen volt az Animal Planet is.) A nagy zűrzavarban senki nem vette észre, ahogy Crouch felém fordul, és odakiáltja:

- Tomi, a hét-nullt neked csináljuk!
- Köszi, köszi - válaszoltam én.

A hétvége izgalmasnak ígérkezik, rengeteg minden fog történni. Először is elmegyek Amsterdamba a barátnőmmel, mert megérdemeljük. Nagy sétákat teszünk a csatornák mentén, sajtot eszünk a tulipánmező közepén, biciklizünk a főtéren. Ja, nem, mert szakadni fog az eső. Akkor csak ülünk egy coffeeshopban és füvet szívunk, majd elmegyünk kurvázni. Mindeközben kiállítás nyílik a képeimből meg ezekből a levelekből Szombathelyen, a Kultúrkapu Fesztivál keretében. Egyértelműen én leszek a leggyengébb láncszem a programok sorában. Felötlenek bennem a tátikás emlékek az általános iskolából, ez is olyan lesz, de most legalább nem leszek jelen. Ugyanekkor zajlik a háború Franciaország és az Apple között, mert a franciáknak nem tetszik, hogy az iPodot csak az iTunes-szal lehet menedzselni. Én meg tegnap felfedeztem, hogy a Winamppal is lehet.

- Jééé! - mondtam erre. Aztán utánanéztem mégegyszer, és rájöttem, hogy nem ezen vitatkoznak, hanem egészen máson, de most már mindegy. Már megint nem én találtam fel a spanyol viaszt. És? És semmi.

Mindenkit puszilok.

Az angol válogatott Liverpoolban (fotó)

birdyfoos: first hungarian tablesoccer academy

"Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy megosszam a néppel, amit gondolok. ( Rendszeresen olvassatok minőségi írásokat aktuális témákról.) Most, hogy sikeresen leírtam az első semmitmondó mondatomat közlöm, hogy csak és kizárólag csocsóról szól majd az egész. Persze ez nem igaz, mert írok majd mindent, ami eszembe jut, és biztosan közlök néhány olyan dolgot, amit késöbb megbánok. Ez engem nem zavar és titeket se zavarjon, látogassatok el rendszeresen hozzám!"

Birdy régi barátom, az egyik legfurcsább. Figyelmetekbe ajánlom blogját, ami új, és ha szorgalmasabban írja majd, mint én az enyémet, akkor jó lesz. Egyébként én sem vagyok lusta, csak most egy szupertitkos projecten dolgozom, mint korábban newrim. Nemsokára viszont én is jelentkezem, igazi bejegyzéssel, már előre utálom. (Nem ám!)

Március 12. (fotó)

Egy lusta dög vagyok.