Ahol az út visszafordulna, te kanyarodj balra, vezess tovább a tavon. Menj fel a patakon az erdei házig, ott tündérek várnak majd, enni adnak és bekötözik a sebeid.

Egy fontos kérdés

Azon gondolkodom, hogy amikor a laptopom öntudatra ébred, vajon masszívan politeista lesz, vagy csak bennem hisz majd egyedül.

Be vagy csavarodva? (fotó)

Recept

Kedves érdeklődők !!! Kérjük olvassák el ismeretterjesztő szövegünket. GYÜMÖLCSÖK? Citrom használata. Nemegészen citromos limonádé , vegyünk egy fél citromot,csavarjuk ki , vegyünk még egy fél citromot , ezt is csavarjuk ki pohárba . Belezzük ki a fél citromot ahéjjamaradjon csupaszon . A belét , rakjukbel a citromlébe. A csupasz citrom héjjat vágjuk apró kockákra. A citromlevet higitsuk fel vízzel ! UGYANAZT A NARANCSAL !!! ALMA !!! Vágjunk fel egy almát gerezdekre ,úgyvágjuk le a héjját ,hogy maradjon rajta egy kis hús . ezt akis héjjat rakjuk a radiátorra .Az almátból csavarjuk ki a levét !!! KÖSZÖNJÜK !!! gyártója , Tímea , Fukcius Réka !!!!!!!!!!

Most meg repülök haza (fotó)

Az idegen

Mindennek vége,
Többé nem utazom.
Kalandok nem várnak rám,
Ott messze Napnyugaton.

Napkelet, Napnyugat
És az édes álmok,
Akárhogy fáj a szívem,
jobb lesz ha megtudjátok:
Holnaptól nem leszek itt.
Más eszme, más szokások,
Új ország, új kalandok,
De ott is szépek a lányok.

És itt is szépek a lányok.

És néha érzem, hogy fáj még,
És néha visszajönnék,
Onnan hol senki se járt még,
Onnan hol senki se várt még...

Napkelet, Napnyugat
és az édes álmok,
Akárhogy fáj a szívem,
jobb lesz ha megtudjátok:
Holnaptól nem leszek itt.
Más eszme, más szokások,
Új ország, új kalandok,
De ott is szépek a lányok.

És itt is szépek a lányok.

-PUF-

"Nagylevegő, napfény, víz" (fotó)

2. szezon, 27. levél

Sziasztok!

Megint írok, mert ráérek. Már nem dolgozom a BT-nél, pénteken elbúcsúztunk egymástól, most pihenek, amíg még itt vagyok. Fekszem a hátamon, keresztbe tett lábbal írom ezt a levelet. Az ablakon besüt a nap, és én élvezem, hogy itt a tavasz: orgona ága, barackfa virága, üzenik az ágak, lombok, légy te mindig nagyon boldog. Már alig járok be Liverpoolba, ezekre az utolsó hetekre kiköltöztem Wallaseybe, a barátnőm és a tenger mellé. Bejönnek. Ha néha hazamegyek, a Falkner park szemrehányásokat tesz, fáj neki, hogy magára hagytam, és hogy zsaroljon, olyan szép, mint eddig soha.

- Sorry, – mondom én – de ha látnád azokat a hullámokat, ha hallanád a sirályok visítását (hatalmas dögök), ha te is minden nap éreznéd azt a messziről jött illatot, értenéd, miért sajnálok minden percet, amit ezektől távol kell töltenem.
- Duma az van, Fukcius Tamás, duma az van! De színes virágaim és fehér házaim örökre élnek majd benned, és amikor rádtörnek az emlékek, azt fogod mondani, kár, hogy nem maradtál itt.
- Á, nem hiszem.

Most minden percet kihasználok, hogy élményeket gyűjtsek. Ezzel párhuzamosan igyekszem felélni tartalékaimat, ami kezd elkeseredett küzdelemmé fajulni, hiszen van még egy teli flakon ketchupom, egy majonézem, ami ugye roppant egészségtelen, egy dunsztos üveg csemegeuborkám, egy nagy adag mustárom, tormám, három tubus hajzselém, egy iszonyú büdös tusfürdőm, amit még a wc-be sem merek kiönteni, néhány papírzsák a porszívóba, másfél évre elegendő mosogatószerem, egy flakon brandy-m és egy Martini típusú pezsgőm. Ezek között van, amit könnyűszerrel elfogyasztok, másoktól egyéb módon kell megszabadulnom. Biztos például, hogy nem fogok negyvennyolc órán át porszívózni, csak hogy elfogyjon mind a porzsák. Van egy nagydoboz pénzem is, több kiló egy meg két penny-s, ezt el kell helyeznem egy svájci bankszámlán, a svájci frank ugyanis a nyerő. Miután tavaly több mint félmilliót buktam egy szerencsétlen dollár-forint akciómon, én már csak akkor veszek forintot, ha ötszázat adnak egy euróért vagy kilencszáznyolcvanat egy angol fontért. Van időm, kivárom. Addig meg folyamatosan ünneplem a május elejét.

Két hét vakáció, és el sem hinnétek, mekkorák a hullámok ilyenkor! Zúgnak és tajtékzanak, ahogy megtörnek a part menti sziklákon, majd újak jönnek mindig, frissek és agresszívek, de én csak nevetek rajtuk, hisz ahol a tenger szárazföldbe vált, ott a törvény szerint meghal az összes. Kis hülyék – mondom ilyenkor, és bár szeretem őket, és rajongok meddő harcukért, ilyenkor kedvem lenne közéjük köpni. Ahogy a partról nézem őket: ketrecbe zárt vadállatok, bolond, aki közéjük merészkedik. A szél, mint marcona hajcsár, hajtja szüntelen és korbácsolja őket, és én elborzadva nézem, ahogy habzó szájjal, dühödten kiterülnek a parti homokon. Miket beszélek! Abba kell hagynom a borozást.

A hétvégén golfozni voltunk, és nekem rendkívül gyengén ment. Valamiért azt gondoltam, hogy igen jó leszek, nem számít, hogy eddigi kétszer értem golflabdába. Hát nem golfozom jól, és ha bátran belegondolok, akkor semmit nem csinálok jól, amit labdával játszanak, vagy amiben célozni kell. Voltam egyszer egy tornaórán, ahol mind a két csapat arra játszott, hogy én kosarat dobjak, és így is csak kicsöngetés után sikerült. A ping-pong labdát egyszer beleütötték a számba. Biliárdozni csak olyan lányokkal merek, akik még soha nem próbálták, mert ha kikapok, ők mindig azt gondolják, hogy engedtem nekik. A golf mindenesetre a sznobok sportja, és mivel én rendkívül sznob vagyok (lakótelepi dzsentri-sznob proletár – gulyás kommunista), elmesélem, hogy együtt golfoztam Robbie Fowler-rel, egy helyi futball istenséggel, akinek a beceneve is az, hogy Isten. Kérdezték, hogy szeretnénk-e vele fotózkodni, de mondtuk, hogy nem, mert nem tudjuk, hogy ki ő, és idegenekkel nem fényképezkedünk. Nem ismerem a focistákat, és én leszek az első magyar, aki úgy megy haza Liverpoolból egy év után, hogy nem volt meccsen. Fish & chipset sem ettem (ez mondjuk kamu).

Holnap megtartjuk a negyedik búcsúbulimat – farewell party, ahogy itt mondják -, és most már mindenki, még a vadidegenek is elbúcsúztak tőlem. Szeretik ezt csinálni, azt hiszem. Szombatra kerti sütögetést tervezünk, utána egy hétig csomagolok, aztán hazarepülök. Hamarosan találkozunk.