csütörtök, június 09, 2005

2. szezon, 1. levél

Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk, gyaur magyarok.

Ez itt az első levelem, keretezd be, tedd ki a falra.

Mint azt sokan tudjátok, ismét elköltöztem Magyarországról, így már nincs is bajom vele, nagybetűvel írom a nevét. Liverpoolba tartok, de ez itt még csak London, van két órám, írok neked, csak neked, kedves olvasó. (szőke hajú lány a 9-es buszon, tegnap láttalak, teccesz, találkozzunk. Barna hajú fiú).

Egy KV-zóban ülök, előttem egy nagyon fehér bőrű lány, valami undorító dolgot eszik: sült tojás ketchuppal, lekvárral meg nutellával. Itt is éhen fogok halni, mint két éve amerikában. No nem baj, derülátó vagyok, ragyog a nap, friss a levegő. Igen. Tulajdonképpen ez volt a fő oka annak, hogy elindultam: az az elviselhetetlen magyar időjárás. Ma reggel szakadt az eső és nagyon hideg volt, egy hét múlva meg gondolom száz fok lesz, celziuszban, és azt nem bírja a fukciusz. Ócska szóviccek, irány a napos Albion!

Egyelőre nem sokat tapasztaltam, úgyhogy csak azt tudom leírni, amit látok: mellettem egy srác tesco szendvicset eszik 1.25-ért, seafood coctail, rák van bent, hering meg lekvár és nutella. Undorító. ... (Kik azok a brittek? Hát mi; mindannyian. És én vagyok a királyotok)

Most búcsúzom, mert ez a levél már így is elég hülye, nem akarom fokozni. Mindenki viselje jól magát, mindenki nagyon hiányzik. (Ez nem igaz, még csak 1 órája vagyok itt, a hiányzás csak két nap múlva kezdődik)

Mindenkit puszil Fukcius Tamás, aki hamarosan újra jelentkezik.

U.I: az angol lányok nem rondák egyáltalán, sőt nagyon szépek, feltéve, hogy ez a lány előttem angol.

Nincsenek megjegyzések: