Kedves családtagok, barátok, barátnők.
Tengerre magyar! Kiáltottam ismét, tegnap délután. Ezúttal sikerrel jártam, mert voltak segítőim ( I had aids). ĺme a történet, töviről hegyire:
E heti kirándulásom gyökerei két évvel ezelőttre, Amerikába nyúlnak vissza. Ott ismertem meg Elaine-t, a sheffieldi lányt, aki tegnap látogatóba jött hozzám a barátjával. Nagyon kedves nép, hoztak nekem lufit meg növényt, és én nagyon örültem. Hoztak még magyar bort is, és szerencsére meg is itták, így én maradhattam a sörnél. Főztem nekik (és magamnak is) ebédet, ami után mind a tíz ujjukat megnyalták: csirkemell filé csíkok, kaliforniai paprikával, hagymával, rizzsel és főtt sárgarépával, az én specialitásom.
Miután jól belaktunk, beültünk Elaine Honda Civic 1.6 ESi-jébe és elmentünk Southportba, hogy megnézzük a tengert, de nem volt ott. Elvitte a cica. Nem láttunk mást, csak egy nagy medret, aminek az aljában csordogált egy kis víz az iszap között. Hm.- gondoltam. Szép, szép, mondtam nekik a stégen állva, és arra néztem, amerre gondoltam, hogy a tenger lehet. Kissé kiábrándultan sétáltunk Southportban, ahol némi vigaszt nyújtott a kedélyes üdülőváros a tengerről jövő illatos szellővel, fáradt napsütéssel, fish & chips-szel, kardigános felnőttekkel és csattogós pillangót tologató kisgyerekekkel. Hazafelé megálltunk Forbyban, hogy megtaláljuk azt, amit egész nap kerestünk: néhány homokdűnét magunk mögött hagytunk, és végre elénktárult az ĺr-tenger, valódi vízzel, tömény dihidrogén-oxid, az élet bölcsője, az éltető elem, az emberi test 65, a föld felszínének 70 százaléka ott hullámzott előttünk, végeláthatatlanul, sósan, sirályokkal és kagylókkal, szerintem bálnákkal is, bár ez utóbbiak éppen elbújtak a víz alá, úgyhogy én nem láttam őket. Sokat sétáltunk a homokos parton, ami, mivel apály volt éppen, szélesen sávban húzódott a víz és százazföld határvonalán. Sétáltunk, néztünk a távolba, tapicskoltunk a vízben és sárkányt eregettünk. Szerettem sárkányt eregetni, mert a sárkány nagyon magasan volt, én meg egy vékony zsinegen rángattam. Késő este értünk haza, fél 11 volt, mikor Liverpoolba értünk, ahol még meg is vacsoráztunk (steak véresen), így a korábban betervezett belvárosi szórakozást már kihagytuk, hiszen nagyon fáradt volt mindenki. Helyette koncertet néztünk a televízióban, beszélgettünk és ittunk. Én sört, ők bort.
Most búcsúzom, mert hallom, hogy felébredtek, nemsokára indulunk, megmutatom nekik a városom. Remélem Ti is jól vagytok, mindenkivel minden rendben, és legalább annyira hiányzom nektek, mint amennyire Ti nekem (eléggé).
Fukcius Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése