2. szezon, 11. levél - Jubileumi kombó az arcotokba

A megszólítás mindig problémát okoz, ezúttal eltekintek tőle.

Ma éppen egy hónapja, hogy elköltöztem Magyarországról. Elég semilyen érzés, olyan, mint amilyen az lehet, ha az ember Miskolcra költözik, csak sokkal jobb. Ittlétem alatt tapasztalatokkal gazdagodtam, emberekkel ismerkedtem meg, csináltam dolgokat, voltam helyeken, és vásároltam mindent, ami mozdítható. Készítettem egy leltárt is, hogy el tudjak számolni a végén (minek a végén?), ebből közlök most néhány tételt:

- ĺrtam 10 levelet, 31 címre, 38 embernek,
- vettem 4 nyakkendőt,
- dolgoztam 4 héten át, összesen 146.5 órában,
- voltam 6-szor bulizni,
- 2 alkalommal voltam a tengernél (plusz egyszer a folyónál, de arról is azt hittem, hogy a tenger), 1-szer fürödtem benne,
- fontra váltottam 1909 dolláromat, kerestem valamennyi Fontot,
- fociztam 6-szor,
- 1-szer intéztem magamnak új telefonszámot (07765527717),
- voltam 6-szor a bankban, mire végre nyitni tudtam 1 kurva bankszámlát,
- legalább 20-szor késztettem vészfékezésre gépjárművet, mert a rossz oldalon haladt,
- és egyszer sem gondoltam végig tisztességesen, hogy most mi is ez tulajdonképpen. Most csak úgy fogtam magam és kijöttem külföldinek?

- Hat hetem van még a BT-nél, de a végén lehet, hogy felvesznek állandóra, és akkor annyit keresek majd, mint a szemét. A lelkem mélyén viszont azt remélem, hogy nem vesznek, és akkor kereshetek új állást. Kereshetek valami jobbat. A legjobb az egészben: valamit keresni fogok, vagy pénzt, vagy munkát.
- Aha. És néztél már valami állást a BT utáni időre?
- Nem.

Lusta vagyok.

Amikor jöttem, akkor sem kerestem állást előre. Nevezhetjük ezt felelőtlenségnek, de valójában ez inkább csak lustaság, következmények nélkül. Tudod mit szeretek a legjobban? Felmondani a munkahelyemen, meg szakítani a barátnőmmel. Pozitív destrukció. Bátorság. Kicsit dekadens, és általában meg is bántasz vele valakit, de legbelül érzed, hogy ez jó, mert te irányítod az egészet, ahogy az illő. És akkor tudod, hogy izgalmas idők jönnek. (Persze fontos, hogy jól fel legyél tankolva mindenből.) Ismerek embereket, akiknek olyan az élete, mint egy út Szombathelyről Nyíregyházára, faluban ötvennel, országúton nyolcvannal, rádiót hallgatva.
- :)
- Jó megcsalni és otthagyni mindent és mindenkit, és aztán visszatérni, és ott maradni örökre. Az élet elviselhető könnyűsége.
- Az, ugye?
- Aha, az.