Az élet habostorta.
A péntek a szórakozásé volt, a tegnap a pihenésé, és ma jön a tartalmas kikapcsolódás meg a hasznos időtöltés. A technoproletariátus a paradicsomba megy. Nézzük, mi folyik Liverpoolban.
A múlt hétvégén, miután szombat éjjel elköltöttem le sem merem írni, hány fontot, elhatároztam, hogy ennek ellensúlyaként ezen a hétvégén itthon maradok. Csak ülök és spórolom a pénzt. Ehhez képest már péntek délután négykor söröztem, mert itt az a szokás, hogy munka után a kollégák megtöltik a kocsmákat és söröznek. Mi is ápoltuk a hagyományokat, főnököstül, de most szólok, Zoli, hogy ezt a Mamának okosan cenzúrázd. Kellemesen elbeszélgettünk, majd hazabuszoztam és szunyáltam egyet, de este 10-kor már ismét úton voltam hű társammal, mentünk a Bumperbe. Az itt a hely. Pontosabban van százhúsz hely, de mi ezt szeretjük, mert itt aránytalanul sok a lány, jó a zene, és a kidobók kinyitják nekünk az ajtót, annyira udvariasak. Vagy egy néger kidobólány is, teljes az egyenjogúság.
Nagyon jól szórakoztunk: beszélgettünk, táncoltunk, egyként dobbant ezer láb, mikor Michael Jackson énekelt. Ő most újra trendi, mi itthon is őt hallgatjuk. Mindenki örül hogy ártatlan, hogy is bánthatna bárkit, aki ilyen szépen danol. A társam felcsípett egy lányt, és hozzám is odajött egy csinos, mosolygós teremtés, de nem ért célt nálam. Mélyen a szemébe néztem, és egyből tudtam, hogy ő egy szivola. ( A szivola olyan pokolfajzat, aki gyönyörű nő képmását felöltve bűbájos dalokat énekel, nagyon halkan és olyan szépen, hogy a férfi szíve meghasad. ) Mondtam a csábítónak, hogy én hiszem az első éjszakát és hiszem a gyűrű aranyát, és úgy hiszem, ez így szép. Megértette, hogy az lelkem nem eladó, sírva fakadt és faképnél hagyott.
Régen nem buliztam ilyen jót, majdnem hisztizni kezdtem, amikor bezárt a hely, annyira magával ragadott a száz torokból előtörő, ezer szívből pulzáló, lüktető életöröm, ahogy zsibongássá olvadtak a baráti beszélgetések, ahogy a szoknyák, kacér mosolyok, édes és fűszeres illatok érzéki táncban egyesültek a fülledt éjszakával, mely csókokat ígér, és vajas pirítóst. Kicsit berúgtam, na.
Szombat reggel a tegnapelőtti jóked maradékával ébredtem, és sokat röhögtem a barátomon, aki komoly másnapossággal küzdött egész nap (én nem, mert én egyrészt jó vagyok, másrészt meg költségcsökkentek). Délután a belvárosban korzóztunk, vettem egy pár cipőt nevetségesen olcsón, és kiharcoltam magamnak egy jutányos árú pénztárcát is. Azért kellett harcolnom, mert az eladó nem tudta az árát, ezért úgy látta jónak, ha azt mondja, hogy nem eladó. Egyszerűen nem eladó. A piacgazdaság bölcsőjében. Mindegy is, nem is mondom tovább.
A belváros után bementünk a társam laboratóriumába is. Igazi laboratórium Biohazard feliratokkal, üvegcsékkel meg mikroszkópokkal, hűtőkkel, és olyan dolgokkal, amiknek nem tudom a nevét. Amíg a tudós kísérletezett, én igyekeztem kihasználni a lehetőséget, és minél többet megtudni az egyetemen folyó kutatásokról:
- Mit nézel a mikrószkópban?
- Sejteket. Nagyon jól megvannak. Élnek, ahogy kell.
- Megnézhetem?
- Aha, bár nem kontrasztosak, úgyhogy nem fogsz sokat látni belőlük.
- De, látom simán. Mik ezek?
- Tüdőrák sejtek.
- Kemény. Nagyon gonosznak tűnnek. És miért nem lehet ezeket megölni?
- Meg lehet, csak mérges lesz a professzor.
- Úgy értem, amikor akcióban vannak, egy élő emberben. Miért nincs olyan vegyület, amivel leöntöd őket, és meghalnak.
- Mert az elpusztítaná az egészséges sejteket is. Mert ezek ugyanolyan sejtek, csak nagyobbra nőnek, meg gyorsabban szaporodnak, meg vándorolnak.
- Igen? És akkor mi a rossz bennük? Ja értem, hogy szaporodnak, meg nőnek, és feldagadnak, és nincs helyük. De akkor ha veszünk mondjuk egy agyrákot, akkor az nem is lenne gáz, csak nem fér el a koponyában. De ha csinálunk neki helyet, akkor még jó is, mert több agysejt lesz. Ami jó, mert az agysejtek úgyis csak elhalnak és nem keletkeznek újak.
- Születnek új agysejtek, ezt pár éve bebizonyították. Az agysejteknek amúgy sem a mennyisége számít, hanem a köztük lévő kapcsolat.
- Oké, de közben nehogy megfertőzz itt a rákoddal. Tényleg, ha a ráksejtek bejutnak egy emberi szervezetbe, akkor el tudnak ott szaporodni?
- Igen. Lett is így rákos néhány kutató.
- Hogyan???
- Elővigyázatlanok voltak. Kiloccsant vagy valami, aztán megfogdozták, aztán meg nyalogatták a kezüket, vagy valami ilyesmi.
- Aha, te meg itt behozol engem a tüdőrák közé, én meg veszem a levegőt. Olyant kapsz ezért otthon, ha megérem...
- Nem, nem, én elővigyázatos vagyok. (Mellékelt kép a tudósról, amint komoly védőfelszerelésében kutatásokat végez.)
Láttam valami igazán szomorút is, az a címe, hogy Millió Dolláros Bébi. Még szerencse, hogy nem hatásvadász módon szomorú, hanem csak úgy. Nagyon szép film, mindenki nézze meg. Ma valami vidámat fogunk nézni, vagy verekedős-öldöklőset, amibe némi vérszívást is belekevertek, lehetőleg úgy, hogy a jók leölik a gonoszokat, akik le akarnak vámpírozni mindenkit (Penge I-II-III, napfénybomba, ezüstgolyók, fokhagymás lehelet).
Egy csomó mindent akartam még írni, de elfelejtettem őket. Mindenkit puszilok.
Fukcius Tamás
A péntek a szórakozásé volt, a tegnap a pihenésé, és ma jön a tartalmas kikapcsolódás meg a hasznos időtöltés. A technoproletariátus a paradicsomba megy. Nézzük, mi folyik Liverpoolban.
A múlt hétvégén, miután szombat éjjel elköltöttem le sem merem írni, hány fontot, elhatároztam, hogy ennek ellensúlyaként ezen a hétvégén itthon maradok. Csak ülök és spórolom a pénzt. Ehhez képest már péntek délután négykor söröztem, mert itt az a szokás, hogy munka után a kollégák megtöltik a kocsmákat és söröznek. Mi is ápoltuk a hagyományokat, főnököstül, de most szólok, Zoli, hogy ezt a Mamának okosan cenzúrázd. Kellemesen elbeszélgettünk, majd hazabuszoztam és szunyáltam egyet, de este 10-kor már ismét úton voltam hű társammal, mentünk a Bumperbe. Az itt a hely. Pontosabban van százhúsz hely, de mi ezt szeretjük, mert itt aránytalanul sok a lány, jó a zene, és a kidobók kinyitják nekünk az ajtót, annyira udvariasak. Vagy egy néger kidobólány is, teljes az egyenjogúság.
Nagyon jól szórakoztunk: beszélgettünk, táncoltunk, egyként dobbant ezer láb, mikor Michael Jackson énekelt. Ő most újra trendi, mi itthon is őt hallgatjuk. Mindenki örül hogy ártatlan, hogy is bánthatna bárkit, aki ilyen szépen danol. A társam felcsípett egy lányt, és hozzám is odajött egy csinos, mosolygós teremtés, de nem ért célt nálam. Mélyen a szemébe néztem, és egyből tudtam, hogy ő egy szivola. ( A szivola olyan pokolfajzat, aki gyönyörű nő képmását felöltve bűbájos dalokat énekel, nagyon halkan és olyan szépen, hogy a férfi szíve meghasad. ) Mondtam a csábítónak, hogy én hiszem az első éjszakát és hiszem a gyűrű aranyát, és úgy hiszem, ez így szép. Megértette, hogy az lelkem nem eladó, sírva fakadt és faképnél hagyott.
Régen nem buliztam ilyen jót, majdnem hisztizni kezdtem, amikor bezárt a hely, annyira magával ragadott a száz torokból előtörő, ezer szívből pulzáló, lüktető életöröm, ahogy zsibongássá olvadtak a baráti beszélgetések, ahogy a szoknyák, kacér mosolyok, édes és fűszeres illatok érzéki táncban egyesültek a fülledt éjszakával, mely csókokat ígér, és vajas pirítóst. Kicsit berúgtam, na.
Szombat reggel a tegnapelőtti jóked maradékával ébredtem, és sokat röhögtem a barátomon, aki komoly másnapossággal küzdött egész nap (én nem, mert én egyrészt jó vagyok, másrészt meg költségcsökkentek). Délután a belvárosban korzóztunk, vettem egy pár cipőt nevetségesen olcsón, és kiharcoltam magamnak egy jutányos árú pénztárcát is. Azért kellett harcolnom, mert az eladó nem tudta az árát, ezért úgy látta jónak, ha azt mondja, hogy nem eladó. Egyszerűen nem eladó. A piacgazdaság bölcsőjében. Mindegy is, nem is mondom tovább.
A belváros után bementünk a társam laboratóriumába is. Igazi laboratórium Biohazard feliratokkal, üvegcsékkel meg mikroszkópokkal, hűtőkkel, és olyan dolgokkal, amiknek nem tudom a nevét. Amíg a tudós kísérletezett, én igyekeztem kihasználni a lehetőséget, és minél többet megtudni az egyetemen folyó kutatásokról:
- Mit nézel a mikrószkópban?
- Sejteket. Nagyon jól megvannak. Élnek, ahogy kell.
- Megnézhetem?
- Aha, bár nem kontrasztosak, úgyhogy nem fogsz sokat látni belőlük.
- De, látom simán. Mik ezek?
- Tüdőrák sejtek.
- Kemény. Nagyon gonosznak tűnnek. És miért nem lehet ezeket megölni?
- Meg lehet, csak mérges lesz a professzor.
- Úgy értem, amikor akcióban vannak, egy élő emberben. Miért nincs olyan vegyület, amivel leöntöd őket, és meghalnak.
- Mert az elpusztítaná az egészséges sejteket is. Mert ezek ugyanolyan sejtek, csak nagyobbra nőnek, meg gyorsabban szaporodnak, meg vándorolnak.
- Igen? És akkor mi a rossz bennük? Ja értem, hogy szaporodnak, meg nőnek, és feldagadnak, és nincs helyük. De akkor ha veszünk mondjuk egy agyrákot, akkor az nem is lenne gáz, csak nem fér el a koponyában. De ha csinálunk neki helyet, akkor még jó is, mert több agysejt lesz. Ami jó, mert az agysejtek úgyis csak elhalnak és nem keletkeznek újak.
- Születnek új agysejtek, ezt pár éve bebizonyították. Az agysejteknek amúgy sem a mennyisége számít, hanem a köztük lévő kapcsolat.
- Oké, de közben nehogy megfertőzz itt a rákoddal. Tényleg, ha a ráksejtek bejutnak egy emberi szervezetbe, akkor el tudnak ott szaporodni?
- Igen. Lett is így rákos néhány kutató.
- Hogyan???
- Elővigyázatlanok voltak. Kiloccsant vagy valami, aztán megfogdozták, aztán meg nyalogatták a kezüket, vagy valami ilyesmi.
- Aha, te meg itt behozol engem a tüdőrák közé, én meg veszem a levegőt. Olyant kapsz ezért otthon, ha megérem...
- Nem, nem, én elővigyázatos vagyok. (Mellékelt kép a tudósról, amint komoly védőfelszerelésében kutatásokat végez.)
Láttam valami igazán szomorút is, az a címe, hogy Millió Dolláros Bébi. Még szerencse, hogy nem hatásvadász módon szomorú, hanem csak úgy. Nagyon szép film, mindenki nézze meg. Ma valami vidámat fogunk nézni, vagy verekedős-öldöklőset, amibe némi vérszívást is belekevertek, lehetőleg úgy, hogy a jók leölik a gonoszokat, akik le akarnak vámpírozni mindenkit (Penge I-II-III, napfénybomba, ezüstgolyók, fokhagymás lehelet).
Egy csomó mindent akartam még írni, de elfelejtettem őket. Mindenkit puszilok.
Fukcius Tamás
1 megjegyzés:
Nyalogatták a kezüket..lol:D
Megjegyzés küldése