2. szezon, 14. levél

Kedves család, drága barátaim!

Üdvözletem küldöm a távolból, az idő jó (hosszúnadrágos vénasszonyok nyara), a kaja tűrhető. A város szép. A hétvége jó volt; buliztunk, csajoztunk, vettem cipőket. Zárom soraimat:

Tamás

Képzeljétek el, magamra maradtam. A lakótársam hazement két és fél hétre, és én addig egyedül leszek az angolokkal. Remélem, nem fognak velem pimaszkodni. Remélem, nem jönnek ide éjjel, összefogkrémezni a kilincsemet. A mi házunk a legszélső a sorban, az átkozott kölykök állandóan rugdozzák a labdájukkal. Ma délután őrjöngtek. Néha aranyosak (egyszer az egyik hozott nekem csokit is), néha viszont ugrálnak a tetőmön, mint a kis majmok. Időnként kidobok nekik egy pár banánt, olyankor elhallgatnak. Ha találkozunk az utcán, az egyik kislány mindig kérdez valamit. Általában azt, hogy a másik fiú a fiam-e, meg azt, hogy hány éves vagyok. Most igyekszem kialakítani bennük az a képet magamról, hogy én egy vámpír vagyok, egy magyar arisztokrata, aki a BT-nél varázsló, és állítólag mérges, ha hangoskodnak a gyerekek. Ez utóbbit már többször meg is erősítettem, szóban.

Ma mellettem ütött el egy nőt a kocsi, szerencsére nem nagyon. A nő nem nézett körül, amikor a feltorlódott kocsik között átment az úton, és a belső sávban haladó kocsi meglökte, mert későn vette észre. Én segítettem ki a nőt a járdára, mert sokkot kapott és sírt. Mondtam neki, hogy ne sírjon, csak sokkot kapott, azért ilyen. Egyébként itt nincsen meg az a gyalogos-kultusz, mint Magyarországon és másutt. Itt ha rosszkor lépsz le, akkor futnod kell. Látnak téged, és nem fognak elütni, de éppen csak, hogy nem ütnek el. Hiába lépsz le; ha nincs lámpa vagy zebra, ők addig nem lassítanak, amíg nem muszáj. Meg ugye még rossz oldalon is mennek.

Anglia egy nagyon valóságos ország. Itt tényleg olyanok történnek, amiket otthon soha nem láttam élőben: 1. van királyuk. Királynőjük. Ez itt rendesen egy királyság. A múlt héten szétdoboltatta, hogy megemeli az adókat. Senki sem örült, de a hazának kell a pénz. Jövőre vissza szeretné hozni az első éjszaka törvényét. Kettő: egyszer egy elektronikai áruházban jártam, ahol a rendőrök éppen egy tolvajt kergettek, majd a kijáratnál elkapták, a földre teperték, bilincsbe verték, és elvitték a dutyiba. Közben pedig folyamatosan kiabálták, hogy „NE ELLENKEZZ, NE ELLENKEZZ !!! ” (STOP FIGHTING, STOP FIGHTING) . 3. A hétvégén odalépett hozzám egy lány és megcsókolt.

Szóval most két hétig egyedül vagyok. úgy fogom fel, mint egy kísérletet. Nézzük meg, mit csinálok társtalanul. Lássuk, érvényes-e rám a magány etimológiája! Azt már az elején kikötöttem, hogy nem fogok hangosan beszélni, annak nincs semmi értelme. Egyedül a Friends-en nevetek hangosan, meg ha jó kedvem van, akkor beszélgetek magammal.

- Na Tomcsesz, mi lesz? Nem gondolod, hogy ideje lefeküdni? Nem kéne már aludni menni?
- De kéne már, de addig én innen fel nem kelek, amíg meg nem masszírozod a hátam.
- Oké, én Te vagyok, így megmasszírozom a hátad, de akkor is tudnod kell, hogy hülyeség hozzám beszélned.
- Hozzám beszélnem.
- Hozzád beszélned.
- Ennünk kéne, Tomcsi.
- Ennünk, ugye?
- Aha, bár én lusta vagyok enni, lehet, hogy inkább iszom egy ízletes teát.
- Jó, de ne beszélj már hozzám, hát nem hiszem el!!! Komolyan mondom, mint egy ovis.
- Komolyan, ugye?
Ilyenkor általában elröhögöm magam, és csóválom a fejem, és mondom magamnak, hogy „Tomi, ez nagyon kemény.”
Ő meg válaszol, hogy „Kemény, ugye!

Én most szeretek egyedül lenni. Van, aki egyáltalán nem szeret, engem most nem zavar. Néha táncolok. Ez most egy lelki zarándokút, aminek a végére megtisztulok. Ezt a levelet törökülésben írom, és este, elalvás előtt hümmögni is fogok. Ma eddig csak zöldséget ettem, kenyeret meg sajtot.

Besötétedett. Megrezdül a levegő, és lidérces csend üli meg a szobákat. Drakula gróf roppant elegáns házikabátjában a szalonban ül, ódon bútorai között. A Compaq Presario 2175US kimeneti jeleit figyeli. Szobája falain át már sem a hang, sem a napfény nem talál utat, bent csak a konzol fényei villódznak szűntelen. Mire gondol a gróf, a harmadik éjszakán?
- Vajon miről álmodok holnap reggelig?
- Én tudom, miről álmodsz.
- Tudom, hogy tudod. Az éjszaka a tiéd. Oda mész, ahová akarsz, és nekem is mennem kell veled.
- ĺgy van. És én csak egy helyet akarok. Egyet az örökkévalóságig, ma éjszakától.
- Tudom. A csokigyárat. Karcsi és a csokigyár. Minden este, két hete, non-stop. Komolyan mondom, Tomi, ez nagyon kemény.

Most végigolvastam a levelet, és meggyőződtem róla, hogy minden igaz belőle, az utolsó szóig. Kivéve a banánt, a királynős sztorit, meg azt még meg kell látnom, hogy hümmögök-e este. Amúgy minden igaz. Meg ezt a Drakulás a végén, ez sem igaz. Ez is csak kamu.