Sziasztok!
Mi a helyzet? Remélem, mindenki jól. Tudom, hogy nem írtam mostanában, bocsánat. Liverpoolban minden rendben, hosszú hétvégék követnek rövid hétköznapokat, eleget bulizunk, dolgozom becsülettel, munkát keresek, de nem sok sikerrel. A munkanélküliség veszélye nem fenyeget ugyan, de az ember mindig jobbat akar, én is nyitva tartom a szemem, hátha megcsípek egy zsíros pozíciót. Ha nem, az sem baj, mert most már olyan hosszúra nyúlik ez a BT-s móka, hogy az már felér némi szakmai tapasztalattal. Naprakész statisztikákat és elemzéseket készítek a felsővezetés számára a vállalat londoni, liverpooli, burminghami és edinburghi telephelyeinek értékesítési tevékenységéről. Ez lesz a dumám. Közben a rádióban Billy Joe Armstrong kéri, hogy ébresszem fel, ha a Szeptember véget ért. ( aminél kisebb bajom is nagyobb, most az Angolt kéne felébresztenem, mert egyrészt délután kettő van, és egyszerűen nem illik kettőig aludni, másrészt pedig hamarosan bezárnak a boltok, és félek, hogy éhen maradunk.
Már említettem, hogy a tisztes polgári élet mellett kellő hangsúlyt fektetek a szórakozásra is. Ezt a múlt szerdával szemléltetem, amikor a John Moores Egyetem tanévnyitó buliján vettünk részt; én, spanom és munkatársam, Rob, meg az ő emberei, Many és Rooge. A Medication neve alatt futó rendezvényeknek a világhírű Cream/Nation ad otthont, amiről most csak annyit, hogy jó. A belépés csak nekünk, diákoknak volt megengedett. Elsőrangú mulatság, másnap mindenki elaludt. Rob egy órát késett, én másfelet, a főnököm utánam érkezett 10 perccel (noha ő nem bulizott velünk, mert egy 50 éves nő, aki nem bulizik már), a másik két srác meg fel sem kelt egész nap. Őrült orvosok.
Egy másik izgalmas kaland éppen ma esett meg velem, munkából hazafelé. Ahogy beléptem a házba és feljöttem a lépcsőn, az ajtónk előtt találkoztam a fürdőkádunkkal meg a wc-csészénkkel. A fenébe! – gondoltam. Pont amikor égető szükség lenne rátok, akkor nem vagytok a helyeteken. Kétségbeesetten szaladtam fel a lépcsőn, berontottam a fürdőbe, de ami ott fogadott… Semmi, ne ijedjetek meg. Minden rendben, a főbérlő felújítja a fürdőt, a kád meg a wc már szépen bent van a helyén, mindjárt el is merülök a habok között. A fürdőkádban.
Lassan készül ez a levél, három hete kb., úgyhogy azóta már voltunk mégegyszer a Medication-ben, ezúttal az Angolékkal. Még mindig jó; aranyosak a csajok, meg bombák, több nagy terem van és jó zene, udvariasak a kidobók, sőt rendesek, diákokra kalibrált árakkal üzemel és közel van. Szép, tömény mondat, Tomi. A helyet üzemeltető társaságnak van egy bárja is, az Albert dock-nál a Babycream, ami nagyon ütős. Olyan a berendezése, amilyen az én házamnak lesz, ha valahogyan meggazdagszom (így vagy úgy). A falon a képek helyén plazmatévék vannak, de nem megy rajtuk semmi, csak ugyanazt a képet mutatja mindegyik, mondjuk egy felhőt, vagy rövidre vágott füvet közelről, vagy csak egy színt. Ez a tökéletes világításhoz is hozzájárul, és nem dühít fel úgy, mint az, ha valahol megy a TV hang nélkül, meg szól hozzá a rádió meg a wurlitzer, mert attól fel tudok robbani.
Végül még elmondom, hogy voltunk meccset nézni egy pub-ban, mert az ember a meccset ott nézi,. 25 képernyőn figyeltük, ahogy a városi csapat megkűzd az ellennel. Eredetileg ki akartunk menni a stadionba, de elég nehéz jegyet kapni, mert elővételben elfogy majdnem az öszes. Jó érzés volt, hogy ilyen jól focizunk mi, Liverpool. Kemény csata volt az orosz milliárdos serege ellen (a kurva Chelsea jól játszott!), de végül döntetlen lett, mert senki nem volt elég ügyes ahhoz, hogy rúgjon egy kibaszott gólt. Bocsánat a káromkodásért, de most edzek, hogy igazi drukker lehessek. Azt már tudom, hogy ha egy liverpooli felrúg valakit, akkor az semmi, de ha az ellenfél komiszkodik, akkor azért alapból jár egy sárga. És ez így van rendjén, benne van az alkotmányban. Ha a bíró megadja, tapsolunk. Még ott van probléma, hogy amikor elkezdjük az ördögi cseleket és szédületes tempóban jövünk fel és támadunk, akkor én mindig magyarul kiabálom, hogy Szééép! Széééép!!! Ők meg gondolom valami hülyeségnek hallják, mint mondjuk ami nekünk lenne, hogy “Shuváá! Shuuuuvááá! Shuuuuvááááááááááá! SSsshhuuuUUUuuuuUU-Vvááááááááááááááá!!!!! Mindenesetre jó kis meccs volt, nagyon izgalmas, csak kár, hogy nem voltak gólok. Gól nélkül nem az igazi. Coitus interruptus. Remélem, a visszavágón legyőzzük a sötét katonáit és azok szövetségeseit, letörünk minden ellenséges kezdeményezést, és megtartjuk a Serleget.
Most megyek, a következő levelemet csak azok kapják meg, akik válaszolnak erre, méghozzá legalább két sort írnak. Isten bizony.
Mindenkit puszilok.
Tomi
Mi a helyzet? Remélem, mindenki jól. Tudom, hogy nem írtam mostanában, bocsánat. Liverpoolban minden rendben, hosszú hétvégék követnek rövid hétköznapokat, eleget bulizunk, dolgozom becsülettel, munkát keresek, de nem sok sikerrel. A munkanélküliség veszélye nem fenyeget ugyan, de az ember mindig jobbat akar, én is nyitva tartom a szemem, hátha megcsípek egy zsíros pozíciót. Ha nem, az sem baj, mert most már olyan hosszúra nyúlik ez a BT-s móka, hogy az már felér némi szakmai tapasztalattal. Naprakész statisztikákat és elemzéseket készítek a felsővezetés számára a vállalat londoni, liverpooli, burminghami és edinburghi telephelyeinek értékesítési tevékenységéről. Ez lesz a dumám. Közben a rádióban Billy Joe Armstrong kéri, hogy ébresszem fel, ha a Szeptember véget ért. ( aminél kisebb bajom is nagyobb, most az Angolt kéne felébresztenem, mert egyrészt délután kettő van, és egyszerűen nem illik kettőig aludni, másrészt pedig hamarosan bezárnak a boltok, és félek, hogy éhen maradunk.
Már említettem, hogy a tisztes polgári élet mellett kellő hangsúlyt fektetek a szórakozásra is. Ezt a múlt szerdával szemléltetem, amikor a John Moores Egyetem tanévnyitó buliján vettünk részt; én, spanom és munkatársam, Rob, meg az ő emberei, Many és Rooge. A Medication neve alatt futó rendezvényeknek a világhírű Cream/Nation ad otthont, amiről most csak annyit, hogy jó. A belépés csak nekünk, diákoknak volt megengedett. Elsőrangú mulatság, másnap mindenki elaludt. Rob egy órát késett, én másfelet, a főnököm utánam érkezett 10 perccel (noha ő nem bulizott velünk, mert egy 50 éves nő, aki nem bulizik már), a másik két srác meg fel sem kelt egész nap. Őrült orvosok.
Egy másik izgalmas kaland éppen ma esett meg velem, munkából hazafelé. Ahogy beléptem a házba és feljöttem a lépcsőn, az ajtónk előtt találkoztam a fürdőkádunkkal meg a wc-csészénkkel. A fenébe! – gondoltam. Pont amikor égető szükség lenne rátok, akkor nem vagytok a helyeteken. Kétségbeesetten szaladtam fel a lépcsőn, berontottam a fürdőbe, de ami ott fogadott… Semmi, ne ijedjetek meg. Minden rendben, a főbérlő felújítja a fürdőt, a kád meg a wc már szépen bent van a helyén, mindjárt el is merülök a habok között. A fürdőkádban.
Lassan készül ez a levél, három hete kb., úgyhogy azóta már voltunk mégegyszer a Medication-ben, ezúttal az Angolékkal. Még mindig jó; aranyosak a csajok, meg bombák, több nagy terem van és jó zene, udvariasak a kidobók, sőt rendesek, diákokra kalibrált árakkal üzemel és közel van. Szép, tömény mondat, Tomi. A helyet üzemeltető társaságnak van egy bárja is, az Albert dock-nál a Babycream, ami nagyon ütős. Olyan a berendezése, amilyen az én házamnak lesz, ha valahogyan meggazdagszom (így vagy úgy). A falon a képek helyén plazmatévék vannak, de nem megy rajtuk semmi, csak ugyanazt a képet mutatja mindegyik, mondjuk egy felhőt, vagy rövidre vágott füvet közelről, vagy csak egy színt. Ez a tökéletes világításhoz is hozzájárul, és nem dühít fel úgy, mint az, ha valahol megy a TV hang nélkül, meg szól hozzá a rádió meg a wurlitzer, mert attól fel tudok robbani.
Végül még elmondom, hogy voltunk meccset nézni egy pub-ban, mert az ember a meccset ott nézi,. 25 képernyőn figyeltük, ahogy a városi csapat megkűzd az ellennel. Eredetileg ki akartunk menni a stadionba, de elég nehéz jegyet kapni, mert elővételben elfogy majdnem az öszes. Jó érzés volt, hogy ilyen jól focizunk mi, Liverpool. Kemény csata volt az orosz milliárdos serege ellen (a kurva Chelsea jól játszott!), de végül döntetlen lett, mert senki nem volt elég ügyes ahhoz, hogy rúgjon egy kibaszott gólt. Bocsánat a káromkodásért, de most edzek, hogy igazi drukker lehessek. Azt már tudom, hogy ha egy liverpooli felrúg valakit, akkor az semmi, de ha az ellenfél komiszkodik, akkor azért alapból jár egy sárga. És ez így van rendjén, benne van az alkotmányban. Ha a bíró megadja, tapsolunk. Még ott van probléma, hogy amikor elkezdjük az ördögi cseleket és szédületes tempóban jövünk fel és támadunk, akkor én mindig magyarul kiabálom, hogy Szééép! Széééép!!! Ők meg gondolom valami hülyeségnek hallják, mint mondjuk ami nekünk lenne, hogy “Shuváá! Shuuuuvááá! Shuuuuvááááááááááá! SSsshhuuuUUUuuuuUU-Vvááááááááááááááá!!!!! Mindenesetre jó kis meccs volt, nagyon izgalmas, csak kár, hogy nem voltak gólok. Gól nélkül nem az igazi. Coitus interruptus. Remélem, a visszavágón legyőzzük a sötét katonáit és azok szövetségeseit, letörünk minden ellenséges kezdeményezést, és megtartjuk a Serleget.
Most megyek, a következő levelemet csak azok kapják meg, akik válaszolnak erre, méghozzá legalább két sort írnak. Isten bizony.
Mindenkit puszilok.
Tomi
