Sziasztok.
Üdvözlet Angliából. Hideg van, és olyan rövidek a nappalok! Egyre intenzívebben fűtünk, de néha még ez is kevés. Pár napja, amikor szendvicset készítettem a konyhában, és reszkettem, és el voltak gémberedve az ujjaim, észrevettem, hogy látszik a leheletem. Azóta nagyon fűtünk, de ez egy hatalmas kastély, az öreg ablakok alatt befolyik a hideg, az cserépkályha melege pedig csak a szalonban érződik, az előcsarnokban a fogcsikorgató hideg az úr, a vázákba belefagyott a víz. A jégszekrényt ilyenkor már nem használjuk, a húst egyszerűen csak felstócoljuk a polcra, és ha enni akarunk belőle, kiolvasztjuk a mikrohullámú sütőben. Éjjelre előmelegítem az ágyat egy ósdi vizestömlővel, de reggel már ügyelnem kell arra, hogy a nyakam mellett ne jöjjön be a hideg a dunyha alá, mert akkor megvesz az isten hidege, bagóért. És mindennek a tetejébe elérkezett az, amitől minden évben rettegek; a néhány hónap, amikor sötétben megyek dolgozni és sötétben érek haza. A forralt bor ideje ez, a sült gesztenyéé meg a sütőtöké, az asztali lámpáké és a kényelmesen tekert cigarettáké. (Arra kérek mindenkit, hogy ne dohányozzunk, mert káros az egészségre. – Az élet káros az egészségre. – Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi. – Jó fogkefe / Rossz fogkefe ) Az utcán sűrű köd gomolyog, a strandon nem pancsol senki.
Semmi gond, közeleg a szünidő. Megvettem a repülőjegyem, így már biztos, hogy december 15. és 30. között leszek Magyarországon, már alig várom. Egész nap otthon fogok ülni és számítógépezem (kamu), meg nagyokat sétálok a kutyámmal, aki már alig vár. Tegnap beszélgettem vele Skype-on, megbeszéltük, hogy nagyon hiányzunk egymásnak, meg hogy mit kérünk egymástól karácsonyra. Ő csontot akar, nekem meg mindegy, hogy mit kapok, mint mindig. Az utazásig hátralévő idő nem sok jóval kecsegtet, spórolok, amennyire lehet. Szombaton is bejárok dolgozni, és itthon is sokat mosogatok. Az Angol hét pennyt fizet egy tányérért. A munkámat időközben megszerettem, kezdetben nagyon utáltam, de most már egész pozitívan állok hozzá. Sokkal jobb, mint gödröt ásni vagy újságot kézbesíteni, pedig én mindkettőt csináltam egy időben. A legtöbb munkámat szerettem, de ezeket nagyon utáltam. Eddig voltam büfés, raktáros, pincér, sofőr, műjégpálya-építő, pultos, pincér, szakács (tészta-felelős és fritu-kapitány), szinkrontolmács, recepciós, pincér, építkezésen segédmunkás, pincér mégegyszer, aztán újra segédmunkás, locsolófiú egy teniszpályán, minibáros egy szállodában (roppant izgalmas munka, erről sokat tudnék mesélni), fordító, egyszer ellapátoltam 24 tonna salakot, és szerintem voltam mégegyszer pincér, de ez már nem biztos. Annyi féle munka van a világon, hogy azt fel sem bírom sorolni. Ha öreg leszek, én akarok lenni az a bácsi, aki áttereli az iskolásokat az utca másik oldalára (lollypop man), és amíg a gyerekek mennek, addig a bazinagy táblámmal feltartom az autósokat. Szumma szummárum, rájöttem, hogy az emberiség elég sokat dolgozik. Felpörgött a gazdaság. Nem vagyok feltétlen híve ennek a nagy sürgés-forgásnak, de amennyire meg tudom ítélni, a többiek sem azok. Nem lehet nem észrevenni az ellentétet a munka és kikapcsolódás kifejezések között. Munka – szórakozás. Munka – pihenés. Munka – szabadság. Az emberek intézményesen utálnak dolgozni. A legtöbb nyelvben mély, kemény szót használnak rá; arbeiten, trabajar, work, még a magyar is a maga tompa, impotens munkájával, de a legkifejezőbb mégis az orosz megfelelő: robot. A Földön háromszázvalahány millió ember dolgozik, elég nagy banda vagyunk. Én vagyok a 211 429 873-as számú robot, ami nekem tökéletesen megfelel. Feleljen meg mindenkinek. Szerintem dolgozzanak a gyerekek is, valami könnyű munkát. Bohóckodjanak az utcán, hogy mindenki vidámabb legyen, vagy mittudomén. (Ez is kamu volt, a gyerekek játsszanak. „Jó, ha megszokja, mert később sokat kell dolgoznia.” Majd ha sokat dolgozik, megszokja. Nem tudom követni magam.) Mindenesetre a munka vidám dolog tud lenni, csak arra kell figyelni; hogy ne a fizetés legyen a legfontosabb, amikor az ember hivatást választ, mert a pénz az becsapós.
- Ha nincs pénzed, nem lesz csajod.
- Leszarom.
Az embert így is, úgy is kizsákmányolják. Vagy az ember zsákmányol ki valakit.
- Nincs ez így rendjén.
- De rendjén van.
Én eredendően kommunista vagyok, de tudom, hogy az a gyakorlatban rossz (elméletben viszont jó, kérdezd meg Kosztolányit elméletben), ezért vagyok anarchista is. Egy régimódi anarchista vagyok, a liberális fajtából. Keményen építem a kapitalizmust, és csak azt sajnálom, hogy nem vagyok zsidó. Nemrég azon is elgondolkodtam, hogy vajon mennyire vagyok forradalmár. Semennnyire. Egy akárhányas skálán nulla. Az én világomban az emberek egyszerűen békén hagyják egymást, és jók. (Az én világomban elég nehéz rossznak lenni.) Azt hiszem ez az egésznek a metszete, meg az, hogy dacos vagyok, makacs és konformista. Lehet ez? Lehet.
Remélem, hogy mindenki jól van, hamarosan találkozunk. Puszi.
Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése