fukcius Inc.

- És milyen volt ma a sejtezés?
- Ezt ne kérdezd meg többször.
- Miért?
- Mert az mindig ugyanolyan; nem jó. Görnyedek egy asztal felett, és folyadékokkal baszakodom egész nap. És nagyon lassan megy, néha befertőződik az egész, olyankor lehet előről kezdeni.
- Sistereg benned a hivatástudat.
- Na. Nekem ennem kell, utána menjünk el boltba.
- Oké, de akkor mondd el, hogy ma mit csináltál.
- Adtam a sejtekhez harminc százalékos szérumtartalmú médiumot, ami egy lökést ad nekik, és elkezdenek nőni tőle. Egy óra múlva meg kell néznem, hogy hogy állnak, úgyhogy siessünk.
- Jól van. Cukrot kell vennünk, ezt ne felejtsd el.
- Meg mosószert. A hétvégén csinálok egy nagy kísérletet.
- Ne beszélj. És mosószer kell hozzá?
- Nem, az csak úgy kell. A kettőnek semmi köze egymáshoz.
- Ezt jó hallani.
- Lesz száz-valahány csésze, benne ugyanaz a sejt, és mindegyikből eltűntetek egy fehérjét, mindegyikből egy másikat. Aztán adok nekik egy cuccot, amitől elkezdenek nőni meg vándorolni. Ha viszont olyan fehérjét tűntetek el belőle, aminek fontos szerepe van a növekedésben, akkor nem szétszóródnak a sejtek, ahogy normálisan, hanem szigetekbe rendeződnek.
- És akkor tudod, hogy jó nyomon haladsz.
- Igen, de most még fogalmunk sincs, hogy mi lesz. Lehet, hogy öt alkalommal lesz ilyen, de lehet, hogy ötven.
- Őrület. Én nem bírnám ezt az állandó bizonytalanságot.
- Hát elég stresszes.