Sziasztok. Visszatértem a vakációról, ez most egy nehéz időszak számomra (megint kamu). A leglehúzóbb az volt, amikor az első angol reggelen arra ébredtem, hogy semmi dolgom. Senkivel sem kell találkoznom, ez furcsa. Otthon mindig épp késésben voltam, bár soha nem késtem el, mindig rohantam valahová. Minden nap történt valami egetrengető, amit csak közhelyekkel tudtam kommentálni. Az Úr adta, az Úr elvette (egy gólos előny a csócsóasztalon). Ami volt, elmúlt (egy nehezen vállalható barátnő). Ez egy életreszóló döntés (minden, ami az). Aztán megérkeztem Liverpoolba, ahol semmi. Később szerveztem magamnak tennivalót, és máris jó kedvem kerekedett. Eredetileg az volt a terv, hogy egyáltalán nem szilveszterezek, de végül egy házibuliban kötöttem ki, voltunk százan és jó volt. Az éjfél a Cream-ben ért minket, tánc közben, majd újra megnyitottuk a házibulit, mulattunk reggelig, aztán mindenki lefeküdt ott, ahol helyet talált. Én az előszobában, de volt aki a konyhában szunyált egyet, volt aki a fürdőszobában. És akkor mi van? Semmi. Már most annyira unom az élménybeszámolót, hogy abba kell hagynom. Nekem tengerpart kell meg világos sör. Le is megyek a hétvégén, azt hiszem, majd nézek bele a semmibe, és mondom magamnak, hogy
- Ezt nézd meg, Tomi, ez aztán kurvanagy, nem?
Aztán válaszolok is:
- Aha. És akkor mi van?
- Mikor?
- Akkor. Állandó problémát jelentenek az idézőjelek, az azokon belüli, meg rajtuk kívüli írásjelek, továbbá a gondolatjelek. Meg kell tanulnom a magyar helyesírás szabályait, ez így nem mehet tovább.
- Vedd meg a Magyar helyesírás szabályai című könyvet.
- Vedd meg, vedd meg. Te is egy túlfogyasztó, globalizáció-párti, elvtelen, puhány alak vagy.
- És akkor mi van?
- Akkor előkeresed a középiskolai nyelvtan könyved, és megnézed ott.
- Jó, és megnézek még valamit. Tudod, hogy mit?
- Nem, mit?
- Azt, hogy tényleg igaz-e, hogy a tagmondatok között vagy vesszőt teszünk, vagy az és kötőszót használjuk, de a kettőt együtt semmikép.
- Szerintem az egy kamu.
- És ha te írsz valakinek egy sms-t, és azt írod, hogy jó volt vele, akkor nagy betűvel írod a velét vagy nem?
- Ú, azt én sem tudom. Volt idő, amikor úgy írtam, de rájöttem, hogy ennyi erővel nagy betűvel kéne írnom a neked, tőled, hozzád, érted, tied szavakat is, azt pedig nem szeretném. Most már csak akkor írom nagy betűvel őket, ha olyannak írok, aki szintén nagy betűket használ.
- Csajoknak.
- Aha, főként. De közben meg vagyok győződve róla, hogy az úgy nem jó.
- És tettél szilveszteri fogadalmat?
- Igen. Idén megtanulok zongorázni és elvégzem az orvosi egyetemet.
- Ambiciózus.
- Érted... szilveszteri fogadalom, nem fogom elaprózni.
- Ezt nézd meg, Tomi, ez aztán kurvanagy, nem?
Aztán válaszolok is:
- Aha. És akkor mi van?
- Mikor?
- Akkor. Állandó problémát jelentenek az idézőjelek, az azokon belüli, meg rajtuk kívüli írásjelek, továbbá a gondolatjelek. Meg kell tanulnom a magyar helyesírás szabályait, ez így nem mehet tovább.
- Vedd meg a Magyar helyesírás szabályai című könyvet.
- Vedd meg, vedd meg. Te is egy túlfogyasztó, globalizáció-párti, elvtelen, puhány alak vagy.
- És akkor mi van?
- Akkor előkeresed a középiskolai nyelvtan könyved, és megnézed ott.
- Jó, és megnézek még valamit. Tudod, hogy mit?
- Nem, mit?
- Azt, hogy tényleg igaz-e, hogy a tagmondatok között vagy vesszőt teszünk, vagy az és kötőszót használjuk, de a kettőt együtt semmikép.
- Szerintem az egy kamu.
- És ha te írsz valakinek egy sms-t, és azt írod, hogy jó volt vele, akkor nagy betűvel írod a velét vagy nem?
- Ú, azt én sem tudom. Volt idő, amikor úgy írtam, de rájöttem, hogy ennyi erővel nagy betűvel kéne írnom a neked, tőled, hozzád, érted, tied szavakat is, azt pedig nem szeretném. Most már csak akkor írom nagy betűvel őket, ha olyannak írok, aki szintén nagy betűket használ.
- Csajoknak.
- Aha, főként. De közben meg vagyok győződve róla, hogy az úgy nem jó.
- És tettél szilveszteri fogadalmat?
- Igen. Idén megtanulok zongorázni és elvégzem az orvosi egyetemet.
- Ambiciózus.
- Érted... szilveszteri fogadalom, nem fogom elaprózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése