2. szezon, 22. levél

Sziasztok!

Most aztán tényleg írok valamit, mert úgy eltűntem három hétre, mint szürke szamár a ködben. De mégis mit? Üdvözlet Angliából, süt a nap, nagyokat eszünk, meg ilyenek. A múlt hétvégén voltam sétálni Wallasey-ben, ahonnan már küldtem is nektek képeket. Na, az szép volt. Zúg ott a tenger, fúj a szél, és én érzem végre, hogy élek. Azt is érzem, hogy hatvan éves vagyok, és símogatja az arcom a nap melege. Van hozzá barna kardigánom meg kötött kabátom, és lassan lépdelek, semmi hirtelen mozdulat. Az erő ellenem van, de én kiszúrok vele és megadom magam. Itt a link. Ma este berúgunk kicsit, holnap újra kirándulás. Egy másik helyre megyünk, az is a neve, hogy Another Place, és nagyon kísérteties lesz, mert majd állok a tengerparton, és ott lesz velem még száz ember, acélba öntve, állnak a tengerben, és nézik ahogy hullámzik, meg hogy milyen nagy. így. Én meg hallgatom, ahogy zúg, és mondom majd:
- Ezt nézzétek meg, ez aztán kurvanagy.
- Aha, rendesen tenger. Jó itt állni, és nézni, és az is jó, hogy ilyen közel van.
- Húsz perc. Annyi, mint a piros metró egyik végétől a másikig.
- Én csak azt nem értem, amikor az emberek a tenger illatáról beszélnek. A tengernek nincs illata.
- Nincs, illetve ilyen nyershal-szerű iszapos hínárszag, de én azt szeretem.
- Én is szeretem, de az akkor sem a tenger illata.
- Viszont jó a tüdőnek. A tengeri levegő jó a tűdőnek állítólag.
- Mindenféle levegő jó a tüdőnek. A tűdő rá van állva a levegőre. Arra specializálódott.
- És te mire specializálódtál?
- Én? Én arra, hogy itt állok, és nézek bele a semmibe. Nem túl izgalmas, de legalább rend van. Csak az zavar, hogy előttem állnak még hárman, és kitakarnak egy részt. Lefogadom, hogy ott valami izgalmas van, olajfúró torony, vagy egy hasadás a dimenzión, ahol át lehet menni a múltba meg a jövőbe.
- Megnézzem neked?
- Légyszíves.

Akkor én teszek néhány lépést jobbra, hogy rálássak arra a részre, amit ő sosem lát, majd visszaállok mellé, és rágyújtok egy cigarettára.

- Na?
- Semmi. Ugyanúgy tenger – hazudom. Minek fájdítani egy szobor szívét.
- Gondoltam.