1. szezon, valahányadik levél (2003.10.14.)

Sziasztok!

Küldök gyors' egy e-mailt, bár igazából nem tudom, hogy miről szól majd, mert nem sok új történt velem. Csak dolgozom, csak dolgozom. Az utóbbi három napom jó volt, elég jól kerestem, ami talán kompenzálja egy kicsit a múlt hetet, amikor a NATO miatt egy fillér nem sok, annyit nem takarítottam meg. Tegnap bulizni voltam, alig aludtam az éjjel, úgyhogy ma kell bepótolnom. Ez azt is jelenti egyben, hogy nem megyek el a jamaicai partyra, noha sokan hívtak, fehérek, feketék egyaránt.

Képzeljétek, elhatároztuk magunkat, és végre kimozdulunk Colorado Springsből, és elmegyünk világot látni. Yellowstone. 27-28-29-re szabadságot kértünk Dáviddal, és köd előttünk, köd utánunk. Yellowstone kb. tíz óra vezetésre van tőlünk, már kértünk kölcsön autót is, mert a sajátunkkal nem merünk elindulni. A barátaink, Márti és Marci most voltak, fényképeztek sokat, és úgy lenyűgözött minket a beszámoló, hogy most mi is. Lesznek majd medvék és bölények és gejzírek és hatalmas erdők, kocsiban alvás, sátorozás, kávéfőzés gázrezsón, reggelizés benzinkúton, eltévedés, elegáns kardigánok, kocsimosás vasárnap reggel, sportfelszerelés és hozzáillő sporttáska, és a végén, ha nem marad más, a hazaút.

Ezen túl már nem tudok sok újat mondani, mert az utóbbi napokban kissé tompán reagálok a külvilág történéseire, mert fáj néha a fogam, amit már betömtek. Hát hogy meri! Most félek, hogy nem múlik el, és akkor fogorvoshoz kell mennem, ami itt annyiba kerül, mintha rászoknék a heroinra. Kb. Egy töméses kezelés simán van ötszáz dollár, ami nem elég, hogy több, mint egyheti keresetem, de ráadásul 120.000 forint is. Inkább még várok egy-két napot, hátha helyrejön, addig is fertőtlenítem szájöblögető gyógyszerrel meg kénsavval. (Bátyám, ezt töröld ki a Mamának adott másolatból.)

Hát most ennyit írtam, majd jelentkezem még, de most megyek és lefekszem, alszom. Üdvözlök mindekit, írjon mindenki, meg vágjátok a centit, mert már csak fél év, és otthon vagyok. Fukcius Tamás