- És amikor kizártad magad, és sétálni kezdesz egy szál rövidujjúban, és fázni kezdesz még mielőtt az aluljáróig érsz, akkor mit csinálsz majd? Majd nézel magad elé bután, meg folyton álmos leszel, Tomi, mert nem tudsz, és nem is akarsz szembenézni már semmivel.
- De én tudom ám, hogy ez lesz! De érted... ez van, mit csináljak.
- Na és akkor mit csinálsz? Büszke leszel magadra, hogy milyen kemény vagy? Csak azért kérdezem, mert abból sajnos nem lehet megélni. Attól még simán megfagysz az utca közepén, mint a hajléktalanok. Az emberek meg majd mondják egymásnak, hogy „Ezt nézd meg, ez a pali meg megfagyott itt az utca közepén”, a másik meg mondja az elsőnek, hogy „Ja, tisztára, mint a hajléktalanok”.
- Én meg felugrok akkor, és zöld epét hányok rájuk, és mondom nekik, hogy „Most rábasztatok, mert én vagyok a sátán!”
- Azt te csak szeretnéd. Ehelyett ott leszel teljesen egyedül, és olyan éhes és fáradt és üres leszel, hogy az Apokrif lesz a bibliád, és kikönyökölsz a szeles csillagokra. És akkor tényleg mehetsz már bárkihez, csak egyre magányosabb leszel, és majd nem látod többé a lényeget.
- Nem, mert ami igazán fontos, az a szívnek láthatatlan.
- Mindig túl nagy lendülettel vágsz neki a dolgoknak.
- Persze, mert csak úgy érdemes.
- Helyesbítek: túl könnydén vágsz neki a dolgoknak. És ez valami, amitől paráznod kéne.
- Parázok is, Tomcsikám, folyamatosan. Néha sírok is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Hogy tessék? Ez a post kurvajó! Ezt a postot akár én is írhattam volna. Az előző két állítás nem függ össze. Csak tetszik, ahogy leírtad.
Köszönöm, Bridge, örülök, hogy tetszett. Ugyanakkor ezt én most már megírtam, úgyhogy te nem tudod, hála a mindenhatónak. Vigasztaljon, hogy én egész könyveket irigylek az iróiktól. :)
:)
Varró Dani írt egy verset régen, ami kurvára nem illik ide, csak két sor, jól kifordítva a válaszod:
"kimondok minden mondhatót
a fecsegésben annyi báj van"
az a kemény hogy ez utána meg is történt:D
z
Megjegyzés küldése