Egy fárasztó, nyugtalan éjszaka

Egy lánnyal álmodtam ma éjjel. Először. Úgy kezdődött, hogy otthon voltam, és nagyon korán lefeküdtem aludni, este hatkor. Ő ébresztett egy órával később. Ott volt velem a lakásban, és én nem lepődtem meg. Fürtökben lógott a haja, a szeme ki volt festve, az egyik ingemet viselte… és szürke melegítőnadrágot. Egyszerre volt hétköznapi, és drága és törékeny. Mindenki otthon volt, és én kiabáltam a családdal. Pénzen veszekedtem, ahogy valójában soha. Megijedtem magamtól, de ő ott volt velem: csak ült és hallgatott, de éreztem magam mögött, ami újra és újra bátorságot adott, és egyre hangosabban üvöltöttem, teljesen kikelve magamból. Aztán együtt fürödtünk egy lehasznált fürdőszobában, amit egy csupasz villanykörte világított be. Langyos volt a víz, a csempék koszosak, és én még soha nem szerettem ennyire. Később egy iskolai diszkóban voltunk, gyerekkoromban. Sok ismeretlen vett minket körül, és ő nem beszélt velem, csak az idegenekkel. Aztán szem elől vesztettem, és tudtam, hogy nem látom soha többé.