2. szezon, 9. levél

A nappaliban ülök, az Angol mellettem alszik a rökamién, a televízióban meg két csaj teniszezik, már órák óta. Mindjárt kiderítem a nevüket... Az egyikük az egyik Williams lány, azt tudom... a másikat Sharapova-nak hívják, elég bomba. Csak ülök és várom a hétvégét.

Ma nagyon durva munkanapom volt, megállás nélkül dolgoztam, mert az összes újonc elment szabadságra és nekem kellett mindent megcsinálni. Nem mondom el, hogy mit, mert egyrészt titok, másrészt meg nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne. Elégedjetek meg annyival, hogy egy nagyon hosszú procedúra, ami végén létrejön egy táblázat (létrejövődik általam), amit megnéznek a főnökök és csóválják a fejüket. Ezt a táblázatot minden nap, pontban délben meg kell, hogy kapják: ezt eszik ebédre. A papírfaló hivatalnokok. Ma biztosan bemorciztak, mert csak kettőre lettem kész vele, és csak reménykedem, hogy nem néznek alaposabban a számok mögé, mert akkor még kisebb-nagyobb turpisságok is kiderülhetnek. Hiába, nem bírtam a harcot az e-mailekkel. Én csak olvasom őket, meg csinálom velük a dolgokat, valakik meg furtonfurt újakat küldenek helyettük. Majd lenyomozom őket az ip-jük alapján, és elbeszélgetek velük kicsit a betyárbecsület dolgában. Hát egy csepp civil kurázsi sincs bennetek?!

(Kikapott az orosz lány :(

A munka amúgy egyre jobb. Kezdem felvenni a helyi életritmust, egyre könnyebben veszem fel reggelente a nyakendőt meg a makkos-kopogóst is. Itthon megeszem a piritóst, megiszom a teát, aztán kezdődik a biznisz. Egy hatalmas irodában dolgozom, ami az egész emeletet elfoglalja. Száz körülire becsülöm a számítógépek számát, de ha jól körülnéz az ember, a félreeső sarkokban farmeres lányokat is találhat, mint irodaidegen elemeket. Vannak már irodai haverjaim is, olyanok vagyunk mint a srácok a Hivatali patkányok című filmben. Megvan az a pali is, aki a tűzőgépért harcol mindig, és már dolgozunk rajt, hogy észrevétlenül átutaljunk 10 millió fontot egy titkos svájci bankszámlára, minden megrendelésből 3 penny-t. Tegnap nagyon sokat röhögtünk, mert az egyik srác váltig állította, hogy Busta Rhymes, Wyclef Jean és Halle Barry is Liverpoolban született. Utána néztünk az interneten, és kiderült, hogy egyetlen híres amerikai rapper sem született itt, de a Beatles akkor is a miénk.

Az ĺr-tenger - részlet (fotó)

2. szezon, 8. levél

Kedves családtagok, barátok, barátnők.

Tengerre magyar! Kiáltottam ismét, tegnap délután. Ezúttal sikerrel jártam, mert voltak segítőim ( I had aids). ĺme a történet, töviről hegyire:

E heti kirándulásom gyökerei két évvel ezelőttre, Amerikába nyúlnak vissza. Ott ismertem meg Elaine-t, a sheffieldi lányt, aki tegnap látogatóba jött hozzám a barátjával. Nagyon kedves nép, hoztak nekem lufit meg növényt, és én nagyon örültem. Hoztak még magyar bort is, és szerencsére meg is itták, így én maradhattam a sörnél. Főztem nekik (és magamnak is) ebédet, ami után mind a tíz ujjukat megnyalták: csirkemell filé csíkok, kaliforniai paprikával, hagymával, rizzsel és főtt sárgarépával, az én specialitásom.

Miután jól belaktunk, beültünk Elaine Honda Civic 1.6 ESi-jébe és elmentünk Southportba, hogy megnézzük a tengert, de nem volt ott. Elvitte a cica. Nem láttunk mást, csak egy nagy medret, aminek az aljában csordogált egy kis víz az iszap között. Hm.- gondoltam. Szép, szép, mondtam nekik a stégen állva, és arra néztem, amerre gondoltam, hogy a tenger lehet. Kissé kiábrándultan sétáltunk Southportban, ahol némi vigaszt nyújtott a kedélyes üdülőváros a tengerről jövő illatos szellővel, fáradt napsütéssel, fish & chips-szel, kardigános felnőttekkel és csattogós pillangót tologató kisgyerekekkel. Hazafelé megálltunk Forbyban, hogy megtaláljuk azt, amit egész nap kerestünk: néhány homokdűnét magunk mögött hagytunk, és végre elénktárult az ĺr-tenger, valódi vízzel, tömény dihidrogén-oxid, az élet bölcsője, az éltető elem, az emberi test 65, a föld felszínének 70 százaléka ott hullámzott előttünk, végeláthatatlanul, sósan, sirályokkal és kagylókkal, szerintem bálnákkal is, bár ez utóbbiak éppen elbújtak a víz alá, úgyhogy én nem láttam őket. Sokat sétáltunk a homokos parton, ami, mivel apály volt éppen, szélesen sávban húzódott a víz és százazföld határvonalán. Sétáltunk, néztünk a távolba, tapicskoltunk a vízben és sárkányt eregettünk. Szerettem sárkányt eregetni, mert a sárkány nagyon magasan volt, én meg egy vékony zsinegen rángattam. Késő este értünk haza, fél 11 volt, mikor Liverpoolba értünk, ahol még meg is vacsoráztunk (steak véresen), így a korábban betervezett belvárosi szórakozást már kihagytuk, hiszen nagyon fáradt volt mindenki. Helyette koncertet néztünk a televízióban, beszélgettünk és ittunk. Én sört, ők bort.

Most búcsúzom, mert hallom, hogy felébredtek, nemsokára indulunk, megmutatom nekik a városom. Remélem Ti is jól vagytok, mindenkivel minden rendben, és legalább annyira hiányzom nektek, mint amennyire Ti nekem (eléggé).

Fukcius Tamás

2. szezon, 7. levél

Kedves családtagok, barátok, barátnők!

Üdvözletemet küldöm Angliából, a kaja egyre jobb, az idő tűrhető, a társaság jó.

Zárom soraimat:

Tamás

Komár László - Emlék Elvis Presley

Erre a lemezborítóra még gyerekkoromból emlékszem. 10 éves voltam, és a Menyhárt-Homonyik-Vikidál lemez mellett kettővel felfedeztem az igaz barátságot. Piros alapon Komár László és Elvis Presley, épp egymást viselik a kitűzőjükön. I love Laci! A hátoldalon meg ugyanez, fordítva: Komár Laci loves Elvis.

(jelvény – 5 Forint a Kati néni butikjában, az iskola mellett, és a bátyámat egyszer nagyon leszidták a szüleink, mert irdatlan drágán vett egy jelvényt, amire az volt írva, hogy „Én a lányok kedvence vagyok!”.)

Liverpool - tengerpart (fotó)

Ez nem az a tengerpart, ahol az emberek a forró homokban fekszenek. Ezen a tengerparton a fekete-fehér filmeket forgatják, itt sétálnak a harmincévesek kötött pulóverben, hosszú sállal a nyakukban, és ...

2. szezon, 6. levél

Tengerre magyar! - Kiáltottam fel, és elindultam a sirályok nyomában tegnap délután. Ha az ember egy kikötővárosban lakik, kutya kötelessége, hogy megnézze magának a nagy vizet. Sok éve már, hogy vonz a tenger, a tenger szele, a tenger szaga. Nem útra hív, nem pancsolni csábít, nem az tart fogva és babonáz meg, hogy ott van, hanem hogy ott nincs. Nincs föld, fa, ház, út, szemét, ember, szín, forma: csak valami nagyon homogén van, és nekem mindig tetszett a minimalizmus. Főleg az olyan nagy formátumú, mint a tengeré.

Elindultam hát a tengerhez, oda, ahol a Mersey folyó az ĺr-Tengerbe ömlik, de utam a szárazföldön vitt, ahol emberek laknak. Ahol az emberek laknak, ott születnek is, szeretnek, meg is halnak, de közben be nem áll a szájuk, és folyamatosan hazudnak. Engem is becsapott az egyik, az Információs Kisasszony az autóbusz-állomáson. Mivel rossz buszra szálltam (4A), a sofőr a folyónál nem jobbra kanyarodott, ahogy dukált volna, hanem balra. A legszomorúbb az egészben az, hogy megérkezvén a “tengerhez”, beláttam, hogy én tudtam rosszul, ez itt a tenger, kérem szépen, hiszen nem látni a túlpartot, ez itt tényleg a tenger. Ma már tudom, hogy a folyónak egy nagyon széles részénél jártam, de tegnap még meg voltam róla győződve, hogy az a tenger.

A tenger tényleg végtelen. Tegnap a víz és levegő eggyé vált, mikor a partra léptem. Csobogott a víz, locsogott az eső, egy perc alatt ronggyá áztam. Szép, gondoltam. Szép szürke. Egyedül voltam a parton, vizes volt mindenem, fújt a szél és fáztam. Nem volt kedvem visszafordulni, akkora utat tettem már meg, átutaztam az egész városon, most már megnézem magamnak, rendesen. Negyed órája mentem már, de még mindig nem akartam visszafordulni, még többet kellett látnom a tengerből, az egészet látni, ahogy átveszi a teret, kinyújtózkodik, kifeszül a két fal közé, minden helyett, ezt kellett látnom. Egy óra múltán megelégeltem, hideg volt már, gondoltam, ideje hazamenni. Visszafordulni felesleges, kell lennie egy buszmegállónak errefelé is - erre gondoltam. Fehér házat láttam a közelben, reméltem, hogy kocsma vagy fogadó, ahol megihatok egy forró csokoládét és megvárhatom, míg alábbhagy az eső. Azonban bármennyit mentem, a házat csak nem értem el, mindig egyformán távol volt, 25-30 lámpaoszlopnyira tőlem. Erről eszembe jutott Csáth Géza meséje a Mesék, amik rosszul végződnek című gyűjteményből, ahol egy ifjú egy csodaszép lányt pillant meg a tengerben, és utána veti magát, mert tudja, hogy néhány perc, és eléri őt. A lány azonban mindig ugyanolyan messze marad tőle, bármilyen gyorsan úszik is. A fiúnak másnap reggelre elfogy az ereje, feladja a kűzdelmet, és hanyatt fekszik a vizen. Ez jutott eszembe, és nagyon beparáztam, hogy ott halok meg, a tengerparton, halálra fagyok vagy éhenhalok, de ez a valóság, ezért elértem a házakat, találtam egy buszmegállót, felszálltam egy buszra és hazajöttem.

Most arra gyúrok, hogy elmegyek az igazi tengerhez is, és remélem, jobb időm lesz, mint tegnap. Ma egész nap sütött a nap, de nem volt túl meleg. Ideális időjárás az öltönyös úriembereknek, mint amilyen én vagyok, hétfőtől péntekig, reggel 9-től délután 5-ig.

Kánikula a városban (fotó)

A városi strand. Sokak számára szegényesnek tűnik, de ne feledjük, a legközelebbi tenger a városközponttól tizenöt percre található.

Apróbetűs: Levél a barátomtól

csak annyit mondok kockafej, jobb ha feljegyzed ezt a cimet, mert a regi kiment a divatbol, irj hat a gmail-re hogy kimeljem magam a hotmailtol te
anyamasszonykatonaja: ....@gmail.com az informacio bizalmas es draga dolog, jobb ha vigyazol vele, most irany Velem vagy Eszak-Anglia - en csak annyira vagyok utodott, mint egy kikuldott tudosito Liverben, ahova azert mentel, hogy kiverjed, te feherboru angol lanyokra raallt satanista arulo, bar Lulo az igazi nevem felvettem a Birdy-t muvesznek, hogy furkesszek egy kicsit a kulisszak mogott, de csak arra jutottam, hogy hianyzol szerelmem, gyere haza Lassie - ez a te hazad, te ezoterikus vagany a vakvaganyon talalj magadnak udvosseget az eszaki huvossegben en maradok Huvosvolgyben az Mc crew-ban udvozollek... na csáá

Vadaspark - Liverpool (fotó)

Ebben a parkban szabadon barangolnak a medvék. Hatalmas de jámbor állatok, csupán arra kell vigyázni, hogy étel ne legyen az embernél, mert akkor csoportba verődnek, és rávetik magukat az óvatlan áldozatra.

Párbeszéd az Angollal

- Emlékszem, még általános iskolában, egyszer megkérdeztem, hogy milyen zenét szeretsz. Azt válaszoltad, hogy mindig azt, ami épp a slágerlista élén van.
- Ez most annyiban változott, hogy azt szeretem, ami az angol slágerlista élén van.
- És most mi van ott?
- Egy csengőhang.

A parkban (fotó)

2. szezon, 5. levél

Az előbb a szemközti házban elhúzta a függönyt és kinézett az ablakon – egy kutya.

Munka, karrier
Szerda este van, két napja dolgozom, de már most kiborítóan unalmas. Ülök egy 500 négyzetméteres irodában és excel táblákat hozok létre az e-mailekből kihalászott adatokból, naphosszat. Bármibe le merem fogadni, hogy húszunk munkáját egy számítógéppel ki lehetne váltani, ha valaki nagyon nekidurálná magát. (Neked durálom magam.) Szerencsére van néhány fiatal, akik velem együtt kezdtek, és akikkel jóban vagyok. Ma arról beszélgettünk, hogy ha felajánlanák, hogy ez lehet az állandó munkánk, akkor egyszerűen fel kéne mondanunk, mert ez nagyon monoton. Még azt sem tudom, hogy a 10 hetet ki akarom-e bírni egyáltalán. A felnőttek, akik az irodában vannak, mind bolondok már egy kicsit. Végül arra jutottam, hogy legalább két hétig maradok, mert a munkahely kell ahhoz, hogy bankszámlát tudjak nyitni, meg TB számot igényeljek, és ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy munkát találjak. Az ördögi kör kinyílt. Szerencsére elég liberálisan kezelik a munkakeresést, nyugodtan megmondhatod, ha valamelyik nap nem tudsz bemenni, mert állásinterjúd van. Egyszerűen elfogadják, hogy ezt az emberek nem akarják évekig csinálni, OK, ha valaki jobb munkát talál.

Tulajdonképpen nem érdekel az egész, minden kezdet nehéz állítólag, hát ma se legyen ez másképp. Annál jobban fogom értékelni, ha majd nagy Jaguáron siklok alá a Low Brown Hill-ről.

Anglia, úgy általában
Erről a helyről nem lehet eldönteni. Nagyon gazdag ország, csak emiatt egyszersmind nagyon drága, annyira drága, hogy mindenki szegény. Az emberek nagyon kultúráltak, kedvesek és udvariasak, de van egy csomó barom állat, aki vandálkodik, randalíroz (nehéz szó!), bűnözik az összes elképzelhető módon. Sok ember, akit szívem szerint lerugdosnék az autók közé, pedig én szelíd vagyok. A mi környékünk különösen rossz ebből a szempontból, a buszon például a következő felirat olvasható: „Buszon utazni biztonságos. Hogy ez így is maradjon, kérjük ne vegye elő mobiltelefonját, mp3 lejátszóját.” Biztonságos, mi?! Ma történt, hogy utaztam hazafelé, és leült mellém egy szakadt tróger. Valamit szólt, de én nem szóltam vissza, csak felment bennem a pumpa, hogy egyáltalán hogy van pofája felszállni az emberek közé. Ezután felszállt egy másik, részegen, cigivel a szájában, aki aztán vitába keveredett a dohányzás etikettjével kapcsolatban egy 70 éves nénivel. Én rángattam el onnan, és mondtam neki: „Leave her alone you fucking punk”. Mindenki más meg csak nézett.

A parkok gyönyörűek. Mindenhol szépen bekerítik a 10 mm-re vágott füvet. Tegnap az Angol (Richard Buus) megmutatta, hogy a házunktól 2 percre kies sportliget fekszik, hatalmas réttel, friss levegővel. Oda fogunk járni futni, holnap veszek mackónadrágot. A parktól nem messze pedig van egy óriási pub. Tegnap este kb. 150-en voltak, csupa fiatal. 150-en voltunk, csupa fiatalok.

Most menjetek isten hírével.

Odalent, a mélyben, valami...

2. szezon, 4. levél

Dícsértessék a Jézus Krisztus!

A mai levelemben néhány, közép-kelet-európai hazánk és az Egyesült Királyság közötti alapvető különbséget foglalok össze, mindenféle igény nélkül. Igénytelenül, rapszódikusan, hiányosan, minden rendszert nélkülözve.

Magyarországgal ellentétben Angliában:
1. az autók a rossz oldalon mennek, állandó veszélynek kitéve ezzel a gyalogosokat. Nagyon kell figyelni, hogy el ne üssenek ezek a hülyék.
2. mindenki fordítva írja a nevét, isten a tanúm.
3. tovább van világos. Ez a legjobb: itt este 10-kor még javában süt a nap. Éjfél előtt fél órával még nincs teljesen sötét, és reggel négykor már kukorékol a kakas, sivítanak a sirályok, ébred a kikötő. Félő azonban, hogy ennek majd télen iszom meg a levét, amikor rámköszönt a hat hónapos éjszaka. Majd bevesszük magunkat a szobába az Angollal, és egész este csak vodkázunk. (A Riki dupla-vodka-kólázik.) Nézzük a tüzet a TV-ben, hallgatjuk a csontok ropogását.
4. az Angol tejjel issza a teát, én citrommal.
5. Itt a TV-ben jó műsorok mennek: naponta egy Sex and the City, egy-két Jóbarátok, Southpark, néhány film. Tegnap egyszerre ment a Ravasz az Agy... és a Ronin.

Sok különbség van még, de egyelőre elégedjetek meg ennyivel.

A következő bekezdés locsi-fecsi, csak akkor olvasd el, ha nagyon ráérsz.
Ma kellemes napunk volt, semennyire sem produktív, tökéletesen haszontalan. Délután bementünk a városba, és észrevétlenül elkezdtünk vásárolni. Ez mindig így van: egy percre nem figyelek, és már a pénztárnál állok. Ma szerencsére uralmam alatt tartottam a bankjegyeket, az Angol viszont egy afrikai ország éves költségvetését kótyavetyélte el a Church Street előkelő boltjaiban ruhára és kütyüre. Az egyik boltban láttam 2000 fontos asztali számítógépet ( 740.000 HUF ), no comment. Én vettem mobiltelefont, Nokia 1100. A Nokiánál minél magasabb a típus száma, általában annál okosabb a készülék. A 1100 az a szám, aminél nem tudtak kisebbet mondani, pedig van bent telefonkönyv, meg tud sms-t is írni, szóval elég állat. Eredetileg egy nagyon jó telefont akartam venni, de szerencsére nem volt készleten, így megelégedtem a legeslegolcsóbbal, ami átszámítva kb. 10.000 forintba került. Újonnan!

Most este 11:16 van, lassan lemegy a nap, én is lefekszem aludni. Holnap korán kelek, megyek dolgozni, meg előtte megpróbálok bankszámlát nyitni, ami necces lesz, mivel nem tudom bizonyítani a lakcímem. Na mindegy, majd valamit kitalálok, kicsit olyan ez az egész, mint egy kalandjáték.
34. Munkát találtál, de figyelem! Bankszámlára van szükséged egy helyi banknál. Nyiss egy bankszámlát. Lapozz a 89.-hez!
89. A bankszámla nyitásához szükséged van egy helyi lakcímre, amit egy közületi számlával tudsz igazolni. Fizess be mondjuk egy villanyszámlát, amit havonta kapsz.
Macerás, nem is folytatom.

Még sok mindent mondanék, de majd legközelebb. Annyit szeretnék még megjegyezni, hogy itt az áramot feltöltőkártyás rendszerben lehet venni, a benzinkúton.
„ -Kapcsold fel a villanyt, légyszíves!
- Nem tudom, nincs rajta egység.”
Fűtés ugyanígy.

Kikötő - Sirály (fotó)

2. szezon, 3. levél

Szolgálati közlemény
Ha a kedves címzettek között akad olyan, aki szeretne leiratkozni a levelezési listámról (ahova egyébként fel sem iratkozott), akkor írjon egy e-mailt az alábbi címre:
leiratkozas@fukcius.com . Semmi nem fog történni.

Levél
Nem írnék, mert nagyon fáradt vagyok, csak az aggódókat szeretném megnyugtatni, hogy találtam munkát. A British Telecomnál fogok dolgozni, ami azért vicces, mert pesten a BT volt az egyik ügyfelem, úgyhogy jóban vagyok az egyik főmarketing-guruval, és már korábban gondolkodtam rajt, hogy megkérem, nyomjon be valahova, ha lehetséges. (Ajándék levelet kap az az olvasó, aki megírja, hogy pontosan hány tagmondat van a fenti mondatban.) Mindegy egyébként, közlöm a tényeket és már durmolok is.

Voltam ma egy csomó állásközvetítőnél, de mindenhol azt mondták, hogy az interneten kell regisztrálni, úgyhogy akár itthon is maradhattam volna. Egy hely volt csak, ahol érdemben foglalkoztak velem, elvégeztettek velem egy Excel tesztet, hogy lássák, értek-e a számítógépekhez, úgy istenigazából. A felmérő nagyon könnyűnek bizonyult, a húsz vagy harminc feladatból egyet nem tudtam megcsinálni, de viszonylag gyorsan végeztem, és közben töredezettségmentesítettem a gépet, megtisztítottam az egeret, valamint lefuttattam egy víruskeresést. Erre mindenki elképedt, mondták, hogy hétfőn kezdhetek a BT-nél. Már csak azt nem tudom, hogy mit kell pontosan csinálnom, és hogy mennyit fizetnek érte. Azt tudom, hogy alapból ideiglenes munkáról van szó, 10 hét, de lehet, hogy a végén valami hosszabb lesz. Nem baj, a bölcs bevándorló nem válogat.

Hát ennyi történt, most lefekszem, hogy addig se érezzem az éhség kínzó fájdalmát. Ma alig ettem, mert szar a kaja. A kenyér az maga a röhej. Holnap elmegyek egy nagyobb boltba, és megpróbálok ehető dolgokat venni. Meg vennem kéne még biciklit, mert a tömegközlekedés elég drága (Ma mondjuk ingyen volt, mert reggel a megállóban odajött hozzám egy pali, és nekem adta a napijegyét, tök ingyen. Kellemes fráter.) Meg egy telefonra is szükségem lesz, mert ez itt a 21. század, és telefon nélkül nem az igazi. Az magyar telefont használni meg elég drasztikus. Drasztikusan drága. Őrület, hogy mindig kell valami.

Liverpool - Merseyside (fotó)

2. szezon, 2. levél

Megérkeztem Liverpoolba. Sosem gondoltam, hogy rossz lenne, mégis kellemesen csalódtam. A buszos utazás alatt sok olyan városon haladtam át, ami Burgenlandra hasonlított abból a szempontból, hogy unalmas-álmos utcákon vitt az út, csak itt a házakat nem vakolják be, úgyhogy minden ház egyforma: csúnya, ódon téglaépület fehér ablakokkal. Liverpool azonban más. Kellemes, pezsgő, barátságosan nagy város, nagyon bejön. A lakásban is pozitívan csalódtam. az Angol felkészített, hogy elég gázos környéken van, elég lepattant, a fürdő és wc különösen gázos, de szerintem hazudott. Most ebédeltünk, éppen csendespihenő van. Ha összeszedtük magunkat, bemegyünk a városba sétálni, meg iszunk néhány sört.

Liverpool - Anglikán Katedrális (fotó)

2. szezon, 1. levél

Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk, gyaur magyarok.

Ez itt az első levelem, keretezd be, tedd ki a falra.

Mint azt sokan tudjátok, ismét elköltöztem Magyarországról, így már nincs is bajom vele, nagybetűvel írom a nevét. Liverpoolba tartok, de ez itt még csak London, van két órám, írok neked, csak neked, kedves olvasó. (szőke hajú lány a 9-es buszon, tegnap láttalak, teccesz, találkozzunk. Barna hajú fiú).

Egy KV-zóban ülök, előttem egy nagyon fehér bőrű lány, valami undorító dolgot eszik: sült tojás ketchuppal, lekvárral meg nutellával. Itt is éhen fogok halni, mint két éve amerikában. No nem baj, derülátó vagyok, ragyog a nap, friss a levegő. Igen. Tulajdonképpen ez volt a fő oka annak, hogy elindultam: az az elviselhetetlen magyar időjárás. Ma reggel szakadt az eső és nagyon hideg volt, egy hét múlva meg gondolom száz fok lesz, celziuszban, és azt nem bírja a fukciusz. Ócska szóviccek, irány a napos Albion!

Egyelőre nem sokat tapasztaltam, úgyhogy csak azt tudom leírni, amit látok: mellettem egy srác tesco szendvicset eszik 1.25-ért, seafood coctail, rák van bent, hering meg lekvár és nutella. Undorító. ... (Kik azok a brittek? Hát mi; mindannyian. És én vagyok a királyotok)

Most búcsúzom, mert ez a levél már így is elég hülye, nem akarom fokozni. Mindenki viselje jól magát, mindenki nagyon hiányzik. (Ez nem igaz, még csak 1 órája vagyok itt, a hiányzás csak két nap múlva kezdődik)

Mindenkit puszil Fukcius Tamás, aki hamarosan újra jelentkezik.

U.I: az angol lányok nem rondák egyáltalán, sőt nagyon szépek, feltéve, hogy ez a lány előttem angol.